ÍZ- ÉS IDŐUTAZÁS AZ ŐRSÉGBEN

A megváltozott világ nem csak korlátokat hozott magával, hanem esélyt arra, hogy felfedezzük, ami már a miénk. A hazánkat. Magyarországot. Csak hisszük, hogy jól ismerjük, de mindig van újabb és újabb mélysége, amit elénk tár, ha kellőképpen figyeljük. Mostantól következzenek a Gasztro élménybeszámolóim az ország különböző térségeiből.

Úgy döntöttem, az elkövetkező időkben ennek szentelem az időmet. Megírom nektek a hazai ízélményeimet. A magyar gasztrokultúrának ugyanúgy megvan a történelme, mint csatáinknak, királyainknak. Én most ezt a tankönyvet bújom… Az első fejezet az Őrség volt.

Este, szakadó esőben érkeztünk meg Edvinnel a családi panzióba, melyet egy kedves házaspár, Csilla és Tamás vezetett. Másnap ködös, derengő hajnalra ébredtünk, a titokzatos napfelkelte egy végtelen, zöldellő rétet tárt fel. Itt reggeliztünk kettesben, az erdőszélen rebbenő őzikék a tanúi.

Házigazdáink ötletet adtak arra, hova érdemes ellátogatni napközben, így reggeli után, útra is keltünk.

Első napunkon körbesétáltuk a Máriaújfalui Hársas-tavat, melyet csodaszép erdő vesz körül. A nagy túra után, Szaknyéren pihentünk meg a Vadregényes Kávézóban, mely leginkább egy andalúz életérzést idéző tengerparti teraszra emlékeztetett. A capuccino után hamar a vendéglátók házában találtuk magunkat, a Budapestről leköltöző tulajdonosok új életében, akik a főváros nyüzsgést cserélték le állattenyésztésre, növénytermesztésre.

Az ebédidő Szentgyörgyvölgyben ért minket. A Meztéllábas Étterembe ültünk be, ahol Katika néni isteni vargányakrémlevest, dödöllét és pörköltet főzött. Férje, Csaba pedig büszkén mutatta a pincészetét.

Azt tartják, aki nem tud dödöllét készíteni, az nem is őrségi asszony, és ez így is van. Itt alapétel a krumpliból, lisztből és szalonnából kisütött, tejföllel meglocsolt finomság.

Vacsorázni a Pajta Étterembe indultunk, és mondhatom, hogy Farkas Richárd séf birodalma bármilyen Michelin-csillagos étteremmel felveszi a versenyt. Ricsi alázatos, szorgalmas srác, aki megszállottan imádja az ételeket. Napi húsz órát dolgozik, de nem csak a konyhában. Nyírfát csapol, piacra jár, fenyőrügyet fermentál, csalánlevelet ránt, de még arra is veszi a fáradtságot, hogy áfonyát szedjen velem és a bokorról éppen lecsípett bogyókból főzzön krémlevest.

Amikor a technológia és a természet szeretete ötvöződik, az évszakok ritmusára születnek az ételek, az páratlan harmóniát ad az ízeknek. Nem véletlen, hogy Ricsit a Forbes Magazin is, a legsikeresebb magyar fiatalok közé választotta kiadványában. Szóval javaslom Nektek, hogyha az Őrségben jártok, semmiképp ne hagyjátok ki ez az éttermet.

Másnap korán keltünk, hogy a legszebb fényekben csodálhassuk meg a Veleméri templomot. Ez a hét Árpád-korból fennmaradt magyar templom egyike, ablakai úgy lettek kialakítva, hogy a napsugarak szinte túlvilági színekbe burkolják az ezeréves ikonokat, melyek a falakat díszítik. Olyan letűnt kor mementója az épület, mikor az emberek kevesebbet tudtak, de többet értettek a világból.

A kirándulás után az Őrségi Ízek Portáján jártunk, ahol ismét átadtuk magunkat a dödöllének, a pörköltnek, és a térségre jellemző tökmagolajnak is. Erről a vidékről származik a tökös-mákos rétes is, ahogyan a kerek perec is tipikus helyi finomság. Ezt a helyet Kriszta és Tamás viszi, akik hétközben teljesen civil foglalkozást űznek,  hétvégén pedig felveszik a fakanalat és a turistáknak mutatják be gasztrotudományukat.

Délután a Batha portán ért véget a nap, ahol egy olajütő üzemet néztünk meg. A házigazda demonstrálta, hogyan lesz a tökmagból, dióból, mogyoróból olaj. Pál és családja négy generáció óta olajkészítéssel foglalkozik. Úgy láttuk, nagyon jellemző a vidékre, hogy nem alkalmazottak, hanem a tulajdonosok és családtagjaik végzik a munkát, ezért is van annyi szeretet és tudás az ételekben, a kézműves termékekben. Generációról generációra benne maradnak az emberek egy-egy szakmában.

Harmadik napunkon az Ízrestaurátor- Kézműves Csokoládé Műhelyben jártunk, ahol Gyuri bácsi készíti a Gombóc Artúr befogadóképességét is túlszárnyaló választékot. Nagyon sok munka van egy-egy falatban, és pont ezért maradandó ízélményt adnak. Még most is érzem a karamellizált sárgadinnyés, és a yuzu ízesítésű, citrusos aromájú csokoládét a számban.

Az utazás az Őriszentpéteri Helyi Termelői Piacon ért véget, ahol bevásároltam tökmagolajból, tojáspástétomból, fenyőrügy szörpből, hogy a Pesten maradt családtagoknak is vigyek "Egy csepp Őrséget".

Csak néhány hét telt el, de azóta is visszavágyom.

És hatalmas szívvel ajánlom nektek ezt a térséget.

Jó kalandozást.

Megosztom