Bemutatkozás

Dia vagyok. Rajongó. Az étkezés rajongója.

Gyermekkorom óta különös kapcsolat fűzött az étkezéshez: hol taszítottuk, hol vonzottuk egymást, de mindig kiemelt szerepe volt az életemben. Korán felismertem, hogy az ízek és a textúrák mennyire elvarázsolnak és a magasba röpítenek. Olykor pedig a mélybe. Húszas éveim végéig egész jól megvoltunk egymással, viszonylag egyensúlyban tudtam tartani az ízeket és a mértékeket, de mindig éreztem, hogy olyan ez a kapcsolat, mint egy repedt és sérült gát, amin keresztül elemi erővel tudna kitörni egy bennem szunnyadó valami vagy valaki, aki még többet enne, vagyis igazából mindig csak enne. Kisgyermekeim születését követően aztán ez a szellem kiszabadult a palackból és nem kímélt: úgy rángatott magával az érzelmi skála minden aspektusán, hogy alig tudtam vele lépést tartani. Hol a bánat, hol a fáradság, hol az öröm, hol a vigasztalás színében érkezett meg hozzám, mely magával hozott egy igen fontos változást is: bizony felszedtem „néhány” kilót. Vagyis ne szépítsük: elhíztam. Nem is kicsit.

Számtalan módon próbáltam ezen változtatni: étrenddel, életmóddal, motivációs tréningekkel, orvosi vizsgálatokkal. Sokszor éreztem, hogy fejben mindent tudok, de a gyakorlatban mégsem megy és azt is, hogy milyen kellemetlen 1-1 olyan kérdésre választ adnom, hogy miért nincs kitartásom vagy kellő akaraterőm. Így magamba nézve be kellett látnom az étkezés lelki transzformációim kísérője és önismeretem legfontosabb eszköze. Hiszen annyi helyzeten átsegített és annyi érzelmet adott, hogy is lehetne ezt a lényeges részt nem figyelembe venni.  

"Most viszont szeretnék tovább lépni"

és megismerni kapcsoltunk különös természetét. Szeretném leszedni a hagymahéjakat érzelmeim burkáról és megnézni mindazt, ami eddig ösztönös és láthatatlan volt.  Legnagyobb elakadásaim és egy újabb életmódváltás közepén Adri segítő jobbot nyújtva kérte, hogy írjak mindarról amit megélek.

"Kezdetben ez egy feladatnak tűnt, ma pedig már terápia"

mely ahhoz segít, hogy megérkezzek az őszinteség és az önkifejezés felszabadító tengerébe, melyhez az út a megfelelési kényszeren és az önfelvállalás hiányán át vezetett. Ha éreztél már hasonlót, ha érdekel az étkezések lelki minősége, ha érdekel 1-1 étel és az ahhoz kapcsolódó megélt érzelem, vagy ha csak szórakoznál egy jót tarts velem 52 héten át, ahol arra invitállak történetemen keresztül, hogy lásd és érezd, az étkezés mennyivel több, mint a fizikai szintű táplálkozás: csodás és sokszor fájó érzelmi lenyomatok tárháza.

"Azonban őszinte, manírmentes és valódi. Pont, mint amit én is adni szeretnék."

Szeretettel: Dia